Az ínysorvadás szó nem tükröz egy pontosan meghatározott betegséget.
4 db
Az ínysorvadásról naponta hallunk a reklámokból, pontos jelentését és kialakulását nemcsak a fogágybetegekben szenvedő páciensek, de gyakran még a fogorvosok is keverik és gyakran csak túl késői a felismerés.
Leírásaink célja, hogy mindenki számára érthetővé tegye az általánosságban csak ínysorvadásnak emlegetett fogágyi elváltozásokat, mint például az ínyvisszahúzódás vagy a fogágybetegség.
A fogágy: a fogak gyökereit a fog alapállományától (dentintől) kifelé haladva: a cement, a gyökérhártya rostok, a fogmeder csontja, azt pedig az íny határolja.
Van, hogy a fogágy gyulladásos ok nélkül pusztul, és nem tasak alakul ki, hanem az íny visszahúzódik a fog nyakátol, és idővel kúszik lefelé, természetesen magától érthetődően az alatta lévő csonttal együtt. Ezt az állapotot ínyvisszahúzódásnak, pontosabban ínyrecessziónak nevezzük. A köznapi életben ezt a típusú betegséget is ínysorvadásnak hívják. Ennek az elváltozásnak a hátterében leggyakrabban túlterhelt fogak és mechanikai irritációs tényezők állnak. Például ilyen lehet egy folyamatosan vízszintes irányban súroló fogmosás egy adott területen. Az íny visszahúzódása a gyökércement megjelenését eredményezi, ami egy sokkal puhább anyag, mint a koronai részt határoló zománc, így gyorsan le is kopik, és ezen fogak gyökerei védtelenné válnak az őket érő ingerek ellen. Első jelként gyakran igen érzékennyé válhatnak, például hidegre esetleg bizonyos ízekre, kémiai ingerekre, de akár fogmosásra. Az ilyen módon "felcsúszott"íny a kiváltó tényező megszűnése után gyakran műtétileg visszaállítható.
A fogágyi elváltozások másik alapvető típusa gyulladásos eredetű. Még akkor is ha a páciensek nem gondolják azt gyulladásnak. Első jel általában az enyhe fogmosáskori ínyvérzés. Ezt hívjuk íyngyulladásnak, vagy orvosi néven gingivitis-nek. Ez az enyhe gyulladásos állapot kontrolálatlan esetben könnyen a fogak körüli tasakkébződéshez vezethet. Amikor ez a gyulladás már nem csak a felületes ínyt, hanem az íny alatt fekvő csontot és a fogat rögzítő gyökérhártya rostokat ( parodontális ligamentumokat ) is érinti fogágybetegségről, azaz parodontitis-ről beszélünk. Ez a szöveti átalakulás és csontlebontodás a fog kilazulásához majd elvesztéséhez vezet. Ez a folyamat is eredményezhet ínyvisszahúzódást a fognyakakon, azonban itt ez csak egy kísérő tünet és a gyulladás megállítása és az esetlegesen elvesztett csont visszaépítése a kulcskérdés a fogak megtartása szempontjáből.
A fent leírt két típusú mindkét elváltozás az általános magyar szóhasználatban egyszerűen ínysorvadás néven ismert, holott két teljesen eltérő folyamatról van szó. Ezért weblapunkon ezt picit rendbetéve külön írnánk az ínyvisszahúzódásról és külön a fogágybetegségről.
A fenti fogágyi betegségekkela fogorvosi öt fő szakterület ( konzerváló-protetika, dento-alveoláris sebészet, parodontológia, gyermekfogászat, fogszabályzás) a parodontológia tudománya foglalkozik.
A parodontológus szakorvosok egy 3 éves rezidensi képzésen esnek át fogorvosi diplomájuk megszerzése után. Magyarországon évente 3-8 parodontológus szakorvos végez, mivel az egyik legösszetettebb sebészeti és konzervatív terápiás protokollt kell elsajátítani a végzett szakorvosoknak. Európa több országának betegbiztosítói például csak a parodontológusok és a dentoalveoláris sebészek által elvégzett implantátumok beültetését térítik meg.
Bízom benne, hogy érthetővé vált a ínysorvadás néven ismert öszefoglalt betegségcsoport elemeinek leírása. A fenti betegségek kezeléséről parodontológiai kezelések lapunkon olvashatnak.
